500 éve tűzte ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára tanait. Erre az eseményre emlékezünk meg a wikipédiában található írás segítségével.
Jelentősége
Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, és a wittenbergi egyetem biblikus tanára. A szükséges reformokat sokáig az egységes egyház keretében szerette volna elérni. Nyelvi és írói adottságai és karizmatikus személyisége széles visszhangot váltottak ki, ami a katolicizmus középkori európai uralmának véget vetett. Az általa lefordított Luther-Biblia a német nyelvterületen ma is az egyik legfontosabb bibliafordítás
Életútja
Fiatal évei
Luther szülei Hans Luder (1459-1530) bányász később tanácsúr és felesége Margarethe, szül. Lindemann (1459-1531). Luther nyolcadik gyermekként kilencből Eislebenben (a maiSzász-Anhalt déli részén) jött világra. A következő Márton-napon (1483. november 11-én) keresztelték a szent nevére. A szomszédos Mansfeldben nőtt fel, ahol az apja kohóműmesterként egy rézbányában szerény vagyonra tett szert. Mindkét „Lutherváros“ aMansfelder Land kerületben van és annak idején néhány ezer lakosa volt. Luther az akkoriban szokásos szigorú, de szeretetteli apai nevelésben részesült. 1488 és 1497 között a mansfeldi városi iskola tanulója volt és utána egy évig a magdeburgi dómiskolát látogatta. Ott a késő középkori újjászületési mozgalom hívei tanítottak a Közös Élet Testvérei, ami egy későközépkori feltámasztó mozgalom volt.1498-ban a szülei a ferences eisenachi alapítványba küldték, ahol zenei-költői nevelésben részesült. Jó énekes hírében állt.
Tanulmányai
Az 1501 és 1505 közötti években Luther az Erfurti Egyetemre járt Thüringiában és a „Magister Artium“ címet kapta a bölcsészeti karon: ide tartozott egy alaptanfolyam a következő tantárgyakban latin nyelv és latin nyelvtan, retorika, logika, etika és zene. Itt ismerte meg alaposan Arisztotelész tanításait, amelyek Aquinói Tamás óta a középkoriScholastikát uralták, de Erfurtban már a nominalizmus kritikájában álltak.
Apai kívánságra Luther a doktori promóció után a jogi tanulmányokba kezdett. De 1505. július 2-án úton hazafelé Stotternheim mellett egy nagy vihar lepte meg, haláli félelmében a bányászok védőszentjéhez könyörgött: „Szent Anna, segíts! Ha élni hagysz, szerzetesleszek.“ Ezen ígéret után apja akarata ellenére belépett az erfurti ágostonos remeték soraiba. Ott a rend előírásait olyan példaszerű szigorral követte, hogy már 1507. február 27-én pappá szentelték.
A mindennapi vezeklés ellenére Luthernek nagy lelkiismereti kínokat szenvedett, amit senki sem tudott levenni a vállairól. A fő kérdése a következő volt: „Hogyan kapom meg a kegyelmes Istent?“ Gyóntatóatyja, Johann von Staupitz, a kongregáció főnöke, a hittudomány tanulmányozását ajánlotta és áthelyezte őt 1508-ban Wittenberg-be. Az ottani kolostori iskolában ismerte meg az Ockhami teológiát, ami az isteni szabadságot és az emberi akarat szabadságát hirdette, továbbá az egyház atyjait ismerte meg, mindenekelőtt –Petrus Lombardus „szentenciái“ által – Augustinust. Egy évre rá baccalareus biblicus (a biblia professzora) lett, az ógörögöt a hébert beszélte és a morális filozófia mellett a bibliai tantárgyakban is tarthatott oktatást.
Luther 1510-ben Rómába utazott, a rendje kiküldetésében azzal, hogy a felülről kikényszerített egyesülés ellen tiltakozzon. A szigorú „Obszervátorok”-at és a laza augusztineri kolostorosokat kellett volna összehozni. Egy általános gyónáson vett részt és a hasán csúszott fel a „Szent lépcsőkön“ a Lateranon, hogy megkapja az ő és rokonai bűneinek a megbocsátását. Ez mutatja, hogy akkor még nem vonta kétségbe a római gyónási gyakorlatot, de már akkor felháborította a komolytalanság és az erkölcsi hanyatlás, amivel Rómában találkozott.
1511-ben Staupitz visszahívta őt Wittenbergbe és 1512-ben mint a teológia doktorát utódjává tette. Bár Luther lelkismereti szorultságát enyhítette, ezt nem oldotta fel, a barátságuk Staupitz haláláig (1524) kitartott.
Reformátori munkássága
A 95 TÉTEL KIHIRDETÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI
Luther 1514 óta nem csak a wittenbergi teológia professzora, hanem prédikátor is a várostemplomban, ezért az emberek lelkével és lelkiismeretével is neki kell törődnie.
Bizonyos idő után észrevette, hogy sokan wittenbergiek közül nem hozzá járnak gyónni, hanem a brandenburgi és anhaltsi városokba – mint pl. Jüteburgba vagy Zerbstbe – utaznak búcsúcédulát (elsősorban a Peter búcsúcéduláit) vásárolni.
A búcsúcédula árusítása – amely tulajdonképpen a gyónást helyettesítette –, a lelki üdvösség megvásárlását jelentette, amit Luther teljes mértékben helytelenített. Szilárdan hitt abban, hogy mindenkinek egész életében Isten kegyelmében alázatosan bízva kell élnie.
A búcsúcédulákkal való kereskedés 1507-től kezdve drámaian megnőtt, mert a római kúriának és a búcsúlevelek németországi árusításával megbízott Albrecht von Brandenburg püspöknek egyre gyakrabban akadtak pénzügyi problémáik.
Johann Tetzel dominikánus szerzetes Anhalt és Brandenburg tartományokban árulta a búcsúcédulákat, mint egy vásári kofa, ezért sok legenda keletkezett róla. A korabeli tudósítások szerint Tetzelnél még a halottak bűneit is meg lehetett gyónni. Tetzel szólásmondása volt: „Wenn das Geld im Kasten klingt, die Seele in den Himmel springt”, azaz, „Amint a pénz a ládában csörren, a lélek rögtön a mennybe röppen”. Luther ezt élesen elítélte és heves tiltakozás váltott nála ki.
A 95 TÉTEL KIHIRDETÉSE 1517. OKTÓBER 31-ÉN
Wittenbergi vártemplom kapuja 1517. október 31-e elõtt Luther már többször is prédikált a búcsúcédulák kereskedelme ellen. De ezen a napon – miután a búcsúcédula instrukcióját elolvasta – írt egy levelet egyházi feletteseinek (2 illetékes püskpöknek küldte el). Abban reménykedett, hogy a nézeteltéréseket és visszaéléseket megszüntetik. A levélhez csatolta 95 Tételét, melyet disputájának alapjául szánt. A szöveg kinyomtatása után - a németek pattanásig feszül reformvágya és az épp akkor történt mainzi búcsúpénzbotrány miatt - pápaellenes mozgalmat robbantott ki.
Az, hogy ezen a bizonyos napon Luther a tételeit hangos kalapácsütésekkel valóban kiszegezte-e a wittenbergi vártemplom ajtajára, kérdéses, de legenda szól errõl is. (A 95 tétel kihirdetésének legendája)
REAKCIÓK A TÉTELEKRE
Luther tételeit püspökein kívül néhány barátjának is elküldte. A reakció nem volt azonnali. 1517 végére tételei nyomtatásban is megjelentek Lipcsében, Nürnbergben és Báselben egyaránt. Egyes humanista tudósok és fejedelmek egyetértettek vele, de a római kúria a tételeket teljes mértékben elutasította. Legnagyobb kritikát magától Tetzeltõl kapta, aki már halállal is fenyegette és azt követelte, Luthert is égessék meg, mint Huszt Jánost.
A püspökök reakciója lassú volt és óvatos. Elõször a pápát értesítették a "lázadásról", majd Luther feletteseit kérték meg, hogy csillapítsák le õt. A Luther által ismertetett hibákat néhány püspök a reformáció elején még elismerte.
ESEMÉNYEK 1519-IG
Luther kénytelen volt az egyre növekvő nyomás miatt a tételeit további írásokkal pontosítani és tisztázni. 1518-ban Luther kifejtette, hogy tételeivel a visszaéléseket akarta megszüntetni, nem pedig a pápaság intézményeit megtámadni és megingatni. Annak bizonyítása érdekében, hogy ő továbbra is az Egyház hű fia akar maradni, 1519-ben kijelentette, hogy a pápa az egyház feje.
A lavinát azonban már nem lehetett megállítani. A pápai kúria keményen reagált és 1518-ban megbízta az eretnekbíróságot Luther ügyének kivizsgálásával. 1519-ben még nem tettek semmit Luther ellen, ugyanis a császár, I. Miksa meghalt és az ország a császárválasztással volt elfoglalva. V. Károly megválasztása után a harc újult erõvel folyt tovább.
Forrás:www.wikipedia.hu