Az Életképek című lapban "Forradalom vér nélkül" címen, 1848. március 19-én jelent meg Jókai Mór cikke, melyben így írja le a március 15-i eseményeket:
A mennydörgés azt mondja: Le térdeidre, ember, az Isten beszél. A nép szava is megdördűlt és mondá: Föl térdeidről, rabszolga, a nép beszél! Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochalis nap. Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, minek láncait legközelebb találta.
Március 15-én reggel a fővárosi fiatalság, mely a józanabb pártnak nevezett töredék által ajánlott türelmet és várakozást sérelmei gyógyszeréül nem tartotta elegendőnek, adandó reformlakomája fölött tanácskozni egybegyülekezvén, ez alkalommal Jókai Mór következő proklamációt kiáltott ki ügyvédbarátaihoz:
Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyet eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését; felelős minisztériumot Budapesten; évenkénti országgyűlést Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; kívánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi, egyenruha ne legyen; közös teherviselést; úrbéri viszonyok megbüntetését; esküdtszéket képviselet alapján, magunk választjuk bíráinkat magunk közül; nemzeti bankot, idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon. Unio Erdély és Magyarhon között! Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet s bízni önerejébe, s az igaz ügy istenébe! Egyenlőség, szabadság, testvériség!"
E proklamáció minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel fogadta a nép, s kinyilatkoztatá, hogy azt saját manifesztumául fogadja el. Ekkor Petőfi Sándor lépe fel, s ezen honfidalt szavalá el a nép között:
Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább,
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A vers utósorait dörögve esküdte utána a nép, s innét ment egyenesen az egyetemi fiatalsággal egyesülni; először az orvosi kar csatlakozott hozzá, azután a mérnöki, legvégül a jogászi; egyedül ezen kar tanára szegült ellene a nemzet akaratának, senki sem hallgatott rá. Vasvári Pál hítta fel közgyűlésre a tanuló ifjúságot, s az egy akarattal követte a vezéreket; künn, az egyetemi piac közepén már ekkor túláradt néptömeg közepett adá elő Vidács P(ál), miképp gátoltatott az egyetemi fiatalság e mozgalmakbani részvételtől, tanáraik mily kicsinységes fenyegetődzésekkel akarták a meggyulladt lángokat eloltogatni. Mondá, hogy megötödöltetéssel fenyegettetének. Általános kacaj és zúgás.
Ekkor a nép szónokai közül Jókai harmadszor is nyílt piacon felolvasá a proklamációt, s Petőfi elszavalá fentebbi dalát, melynek végeztével rögtön elhatároztatott, hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, mit meg is tett, innét tömegestül Landerer és Heckenast nyomdájába menvén, hová a rend és béke fönntartása tekintetéből választmányi tagokul Petőfi, Vasvári, Vidács és Jókai küldetének be, a nyomdatulajdonost felszólítandók, hogy kívánja-e az el nem kerülhető kényszerítés be nem váltával a kikiáltott 12 pontú programot s Petőfi felolvasott költeményét cenzúra nélkül kinyomtatni.
A nyomdatulajdonos engedett, s a kívánt iratok rögtön németre is lefordítva néhány pillanat múlva a gyors sajtó alól ezrével kerültek elő, melynek példányai egész délig osztattak ki a szakadó eső dacára szüntelenül gyülekező közönségnek.
Eközben többen kezdtek szónokolni a néphez. Szólt Irínyi József, Vasvári, Bulyovszki,Egressi Gábor, Irányi, Vidács, Jókai s néhányan németül is, mi annak a manifesztuma, hogy ez ügyet idegenajkú polgártársaink is fölkarolták. A déli harangszó egy óráig félben szakasztotta a mozgalmakat, s ekkor gyülekezethelyül a nemzeti múzeum tere tűzetett ki.
Az eső szüntelen esett. Jó jel! - mondá a nép - Párizsban, Palermóban és Bécsben is esett, mikor a nép jogait követelte. Délután a múzeum terén összegyűlt nép elhatározá a városházára menni, s ott a polgári kart és városi tanácsot az egyesülésre és kívánatai aláírására felszólítani.
A tanácsterem megnyittatott, s tartatott nyilvános ülés a piacra összegyűlt nép szabadságmennydörgései között. A tanácsnak benyújtattak a program pontjai, s a tanácsjegyző mondá, hogy azok el vannak fogadva; utána Holovics tanácsnok kívánt gondolkozási időt, melyben e pontok tanácskozás alá vetethessenek. Megcáfolta őt Rottenbiller alpolgármester, kimondva, hogy már egész délelőtt tanácskoztak efölött; ezután szónokolt Nyári Pál Pest megyei alispán, s a pontokat pártolta; utána Klauzál Gábor, ki az első és 11. pontok rögtöni életbeléptetését is kívánta; a pontok a tanács által aláírattak, s az ablakon át a népnek felmutattatának. E pontok azóta minden utcaszegleten olvashatók.
A nép, ideiglenes választmányát a tanács és polgárság választmányával egyesítendőt kinevezve, kívánta, hogy Stancsics Mihály, ki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van Budán - miután kimondatott, hogy cenzúrai törvények nálunk nincsenek, nem is voltak soha -, szabadon bocsáttassék, s a censurale collegium rögtön mentessék fel hivatalától; e kívánata teljesítésére átment Budára s a helytartósági épület udvarán zászlója körül gyűlve állahatatosan állt jogai kívánata mellett, míg választmánya által kijelenteték, hogy a helytartótanács e három pontba egyezett bele: Stancsics kiadatása, cenzúra eltörlése, sajtóbíróságnak a nép közüli választása; egyúttal kimondá, hogy a katonaságot csak azon esetben fogja kirendelni, ha azzal a nép saját céljai rendes kivitelére kívánna rendelkezni.
Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, a közönség színe volt jelen ünnepi arcokkal, ünnepi ruháiban; a nemzeti kokárda volt minden férfi, minden nő keblére föltűzve, középen a háromszínű zászló.
Ezalatt a nép a megszabadított Stancsics kocsiját önkezeivel vonva át Budáról a színház teréig, bevonult a színházba, mely mindenki számára ingyen megnyittatott. A páholybirtokosok is megnyiták páholyaikat a nép számára, ki még e közforradalom percében is oly tiszteletben tartá a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, melyben hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaise-t és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi Gábor szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére téve a színházi polgártársak kara éneklé el; a közönség ismételteté a szavalmányt és dalt. A közönség nagy része ohajtá Stancsicsot a színpadon megjelenve látni, azonban értesülvén a tisztelt polgártárs gyengélkedő állapotáról, kívánatával felhagyott, s a legnagyobb csend és béke között eltávozék......"
Nemzeti Múzeum: A Nemzeti Múzeumot 1802-ben alapította Széchényi Ferenc gróf. A múzeum és könyvtár állományát folyamatosan bővítették: főúri, főpapi és különböző magángyűjteményekkel egészült ki. A felbecsülhetetlen értékek sokáig méltatlan körülmények között hevertek, ládákban, egy romos épületben. Így nem tudta betölteni szerepét sem a legnagyobb magyar könyvtár, sem a múzeumi gyűjtemény.
1837-ben kezdték építeni a ma is működő épületet, Pollack Mihály tervei alapján. Erre azért volt lehetőség, mert az 1832-36-os országgyűlésen a nemesség megajánlott 500000 Ft-ot az építkezésre. A múzeum épülete 10 év alatt készült el, s vált a klasszicista építkezés egyik jellegzetes, szép alkotásává.
Táncsics Mihály 1799-ben született, egy ácsteszéri telkes jobbágy családban. Iparos, később tanítói pályán dolgozott, s vált értelmiségivé. Nevét Stancsicsról Táncsicsra az 1848. március 15-i események után változtatta meg.
Könyveiben kifejtett követelései (kártérítés nélküli jobbágyfelszabadítás, minden privilégium eltörlése, közteherviselés, általános választójog, sajtószabadság, függetlenség) már-már kommunisztikus hangúak voltak. A kor liberális reformereitől eltért radikális hangjával, s magára vonta a kormány haragját is. Egy éves vizsgálati fogságából a márciusi forradalmi tömegek szabadították ki, március 15-én.
Katona József: Bánk bán
Katona József(1791-1830) 1814-ben, az Erdélyi Museum c. folyóirat pályázatára készíti fő művét, a Bánk bánt. A pályázatot lezáró bírálatok azonban mégcsak nem is említik. Katona 1819-ben átdolgozza, s bemutatja a cenzúrának, amely akinyomtatást ugyan engedélyezi, de a bemutatást megtiltja. 1820-ban megjelenik a dráma, ám viszhangtalan marad. Vörösmarty számos kifogásolnivalót talál benne, Széchenyi rosszindulatokat keltő, káros műnek tartja. A közönség végre 1834-ben Kolozsvárott, 1835-ben Budán láthatta. 1848-ban játszották először a teljes darabot, s csak 1857 után foglalta el méltó helyét a klasszikusok között. A mély jellemábrázolású jambusos lejtésű mű irodalmi nagyságánakelismerése Arany János és Gyulai Pál nevéhez fűződik.
Vasvári Pál (1826-1849) Forradalmár, történetíró, a márciusi ifjak egyik vezére. 1843-tól a pesti egyetemen filozófiát tanult, itt kezdett el történelemmel foglalkozni. 1847-től tanít a Teleki Blanka által alapított nevelőintézetben. A radikális egyetemi ifjúság, az úgynevezett Pilvax- kör egyik vezéralakja Petőfi mellett. A március 15-i forradalom egyik legtevékenyebb vezetője. Részt vett a 12 pont szerkesztésében és a megmozdulások irányításában is. Március 16-tól a Közcsendi Bizottmány tagjaként a forradalom továbbfejlesztését szorgaélmazta. Titkár volt Kossuth pénzügyminisztériumában, a fegyveres hrc kitörése után a Somogy megyei népfölkelés egyik vezetője, majd honvéd hadnagy. 1849-ben az általa szervezett Rákóczi - szabadcsapat parancsnoka, őrnagy. Júliusban a román felkelők elleni harcban a gyalui havasokban hősi halált halt.
Landerer Lajos (1800-1854) nyomdász, 1824-től a pesti Landerer Nyomda vezetője. 1840-től társa lesz Heckenast Gusztáv. Landerer a titkosrendőrség hozzájárulásával adta ki 1841-től a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlapot. 1848. március 15-én nyomdájában nyomtatták ki a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Az általa berendezett nemzeti bankjegynyomdában készítették a Kossuth - bankót. A világosi fegyverletétel után bújdosnia kellett. Üzeme az ország egyik legnagyobb kiadóvállalata és nyomdája. Halála után az üzletet Heckenast folytatta, s ebből alakult meg 1873-ban a Franklin Társulat.
Heckenast Gusztáv (1816-1878) Nyomdász, könyvkereskedő és kiadó. Landerer társa lett 1840-ben. Ebben az évben indította meg az elsőü magyar könyvészeti folyóiratot: a Bibligraphiai Értesítőt. Kölcsönkönyvtárat is nyitott. Meghonosította a gyűjteményes sorozatok kiadását, megalapította a Vasárnapi Újságot. Vállalata 1873-ban beleolvadt az akkor alakuló Franklin Társulatba.
Irinyi József (1822-1859) Ügyvéd, újságíró, műfordító, a márciusi ifjak egyike, Irinyi Jánosnak, a zajtalan gyufa feltalálójának öccse. Az 1840-es években nyugat-európai útjáról készített jegyzeteit a cenzúra miatt külföldön adta ki. 1844-48 között a Pesti Hírlap munkatársa. A márciusi fiatalok egyik vezetőjeként részt vett a 12 pont megszövegezésében. 1848-ban országgyűlési képviselő, októbertől 1849. májusáig Teleki László mellett diplomataként dolgozott Párizsban. Haynau halálra ítéltette, de kegyelmet kapott. Pesten telepedett le, íróként és műfordítóként dolgozott.
Irányi Dániel (1822-1892) Politikus, publicista. 1844-től Pesten ügyvéd, az Ellenzéki Kör választmányi tgja. Jelentős szerepet töltött be az 1848. márciusi pesti mozgalmak szervezésében. 1848-ban igazságügy-minisztériumi titkár, országgyűlési képviselő lett. A szabadságharc kormánybiztosa, a forradalmi vésztörvényszék tagja volt. A világosi fegyverletétel után emigrált, távollétében halálra ítélték. Az emigrációban is újságírással foglalkozott. 1866-ban Kossuth küldötte Bismarcknál. A kiegyezés után hazatért. Az országgyűlési szálsőbal, majd a Függetlenségi Párt egyik vezetője.
Vidats János (1826-1873) A márciusi ifjak egyike. Pesten bölcsészetet és jogot hallgatott. A szabadságharcban honvéd századosi rangig emelkedett. Haynau halálra kerestette, de sikerült elmenekülnie. Később az olasz-svájci határon elfogták, halálra ítélték. Az ítéletet azonban kegyelemből várfogságra módosították. Később, amikor kiszabadult, apja gyárát vezette. 1862-ben felségárulással vádolták. A kiegyezés után többször is képviselőnek választották. Életének öngyilkossággal vetett véget.
Nyáry Pál (1806-1871) 1848-ban Pest vármegye alispánja, a népképviseleti országgyűlés radikális tagja, a baloldali ellenzék egyik vezérszónoka. 1848. szeptemberében a Honvédelmi Bizottmány alelnöke. A világosi fegyverletétel után 10 évi várfogságra ítélték. 7 évet töltött Josephstadtban. 1861-ben újból alispán, a Határozati Párt tagja. 1865-68-ban a Tisza Kálmán vezette balközéphez csatlakozott, de egyre inkább háttérbe szorult. Anyagi csődje után öngyilkos lett.
Klauzál Gábor (1804-1866) Ügyvéd, politikus az első felelős magyar kormány minisztere. A reformországgyűléseken Csongrád vármegye követe, a liberális ellenzék tagja, majd egyik vezetője. 1848-ban a Batthyány- kormányban a földmívelés- ipar és kereskedelemügy minisztere, a mérséklő, egyezkedő politika híve. A fegyveres harc kezdetekor egészségi állapotára hivatkozva visszavonult. Az 1861-es országgyűlésen Szeged képviselője, a Deák vezette Felirati Párt tagja.
Bajza József (1804-1858) Kritikus, publicista, szerkesztő és költő. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. A reformkor irodalmi életének egyik vezéralakja. 1831-1837-ben az Aurorát, majd 1837-1843-ban Toldi Ferenccel és Vörösmarty Mihállyal az Atheneum című irodalmi folyóiratot szerkesztette. A Nemzeti Színház első igazgatója volt. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült. Hazafias, politikai költészetében a reformkor eszméit hirdette.
Marseillaise Ide jó lenne egy kép a francia zászlóról (nincs scannelve) Ma a franciák nemzeti himnusza. Szövegét és dallamát Claude Joseph Rouget de Lisle Strasbourgban állomásozó hadmérnök kapitány írta, 1792 áprilisában; eredetileg "A rajnai hadsereg harci dala" volt a címe, és először H. Dietrich polgármesternél hangzott fel, majd a marseille-iek zászlóaljánál, amelyet az augusztus 10-ei felkeléskor Párizsba szólítottak. A nép a dalt azonnal elnevezte "la Marseillaise"-nek. Hivatalosan 1879. Február 14-én nyilvánították nemzeti dalnak.
Rákóczi-induló Legnépszerűbb nemzeti indulónk. A 19. Század elején alakult ki a népi Rákóczi-nóta motívumaiból és a kuruc tábori kürtjelzésekből. Mai alkját Bihari János, Scholl Miklós katonakarmester és bizonyos mértékig Berlioz híres feldolgozása (1846) nyomán nyerte. Liszt Ferenc XV. Rapszódiájában is szerepel.
Egressy Gábor (1808-1866) Színész, a magyar színjátszás kiemelkedő úttöröje. 9 évi vándorszínészkedés után Kassán játszott, majd Kolozsvárra ment. 1834-ben a Bánk bán Otto szerpét választotta jutalomjátékául, alakítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tragédia színpadon sikeressé váljon. 1835-ben került Budára, 1837-ben pedig a Nemzeti Színház tagja lett. Sokat szerepelt vidéken is. Részt vett a forradalomban és a szabadságharcban is, annak leverése után Törökországba menekült. Nevéhez fűződik a színészképző létesítése. Színészetét a kor igényeinek megfelelően valószerűség, nagy megjelenítő erő és pátosz jellemezte.
Életképek: A reformkor egyik fontos irodalmi lapja volt, úgynevezett divatlap. 1844 és 1848 között működött. Szerkesztője: Frankenburg Adolf először mindenféle irányzatnak helyt adott, a lapot mégis magas színvonalon tartotta, emellett alkalmazkodott a lapot kedvelő hölgyközönség igényeihez is. A lap illusztrációit a kor kiváló művészei, például Barabás Miklós készítették. 1847-től a lap munkatársai lett a Tízek Társasága, élükön Petőfivel. A lap szerkesztője még ezévben Jókai lett, aki előbb egyedül, majd Petőfivel együtt szerkesztette a lapot. Ettől kezdve a lap a márciusi ifjak orgánuma lett, s Nép Szava alcímmel jelent meg. A szabadságharc alatt adták ki utoljára 1848. december 31-én.
Forrás:www.sulinet.hu