Aradi vértanúk összefoglaló néven őrzi a magyar nemzet emlékezete az 1848–49-es szabadságharc 13 hős katonai vezetőjét, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki. Lázár Vilmos ezredest azért kezelték tábornokként, mert a szabadságharc végén a tábornokokhoz hasonlóan önálló seregtestet irányított. Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített (az eredeti felvétel meghallgatható itt) beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.
Kivégzésük
A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn adta meg magát az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott forradalom elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták számukra.
Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe.
Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre, aki miután már nem volt kitől elbúcsúznia, Damjanich előtt letérdelve, kezet csókolt neki.
Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):
- 1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
- 2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
- 3. Kiss Ernő, tábornok,
- 4. Schweidel József, tábornok,
Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):
- 5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
- 6. Török Ignác, tábornok,
- 7. Lahner György, tábornok,
- 8. Knezić Károly, tábornok,
- 9. Nagysándor József, tábornok,
- 10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
- 11. Aulich Lajos, tábornok,
- 12. Damjanich János, tábornok,
- 13. Gróf Vécsey Károly, tábornok,
További vértanúk
Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Batthyány a kötél általi halál megaláztatást elkerülendő öngyilkosságot kísérelt meg a felesége által becsempészett kis levélbontó késsel. Ezt a néhány méteres közelségben levő őrök jelenlétében úgy kísérelte meg, hogy fejére pokrócot húzva, egyetlen jajszó nélkül először saját szívébe szúrt, majd felvágta karján és nyakán az ütőeret. Ám tettét észrevették, sebeit bekötözték. Ezeket a gróf letépte, így végül a félholt ember kezeit összekötözték. Október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa. Lichtenstein herceg saját felelősségére az ítéletet golyó általi halálra változtatta. (Akkoriban ehhez még egy hercegtől is komoly bátorság kellett.)
Kivégzése helyén áll ma a Batthyányi-örökmécses.
Aradon a katonai elit kivégzése már augusztus 22-én elkezdődött, amikor felakasztották Ormai Norbert ezredest. Később, október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest (őt emlegetik néha a 14. aradi vértanúként). Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.
Forrás:http://hu.wikipedia.org