Teleki Pál (1879-1941) volt miniszterelnökre, földrajztudósra, akadémikusra emlékeztek halálának 75. évfordulóján Balatonbogláron szombaton.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke a Nemzeti Fórum, az Ifjú Konzervatívok a Nemzetért (IKON), a lakiteleki Népfőiskola Csengey Dénes Vándoregyeteme által rendezett konferencián arra szólított fel, hogy "merjünk Teleki Pálról beszélni".
"Merjünk megszólalni, megfontolt és hiteles szavainkat, gondolatainkat a közel kétharmados történelmi felhatalmazással tettekre váltani" - fogalmazott a politikus mintegy félszáz tagú, magyar és lengyel hallgatósága előtt abban a városban, amely a második világháború idején számos lengyelt fogadott be, és ahol lengyel gimnáziumt is működött.
Lezsák Sándor hangsúlyozta: "legyen bátorságunk példázattá emelni rendíthetetlen keresztény hitét, nemzeti elkötelezettségét, erkölcsét, legyen erőnk és bátorságunk, hogy Teleki Pál, a kormányfő, az akadémikus, a nemzetnevelő főcserkész méltó helyre emelkedjen a nemzet önismeretében".
Lezsák Sándor fontosnak nevezte, hogy "több évtizedes történelemhamisítást és rágalmazást követően" beszéljünk a nemzet nagyjairól, tekintsük őket példának, iránytűnek, és ne csak tudatunkban, hanem a köztereken is emeljünk nekik emlékműveket.
A politikus beszédében "a Trianonban megcsonkított Magyarország megmaradása érdekében rendkívüli erőfeszítésekre képes" Teleki Pál mellett méltatta Mindszenty József bíborost, Prohászka Ottokárt, Wass Albertet, a Balatonboglárra került lengyeleket segítő helyi plébánost, Varga Bélát, valamint a két világháború közötti népi írók munkásságát.
Arra szólított fel, hogy merjünk Budapesten köztéri szobrot állítani Teleki Pálnak is," merjünk egyenes derékkal megállni előtte lengyel barátainkkal, főhajtással megköszönni, hogy megmentette tízezrek életét, és millióknak ad a jövőben is keresztény, magyar példázatot".
Grezgorz Lubczyk, Lengyelország volt budapesti nagykövete felidézte: Teleki Pálnak köszönhető, hogy a második világháború kitörésekor Magyarország megnyitotta határait 120-140 ezer lengyel előtt, és az is, hogy Németország Magyarországon keresztül nem támadhatta Lengyelországot, amelynek első miniszterelnöksége idején, 1920-ban lőszerszállítmányt juttatott, hogy fel tudja venni a harcot a bolsevista invázióval. "Ezért akkor, amikor öngyilkos lett, lengyel honfitársaim is gyászolták" - mondta.
Szalai Attila, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) munkatársa arról szólt, hogy Teleki szobra a 2000-es évek elején nem kaphatott helyet a budai várnegyedben, a tervet sorozatosan támadta a baloldali és liberális sajtó. Rieger Tibor képzőművész alkotását ezután úgy fogadta be Balatonboglár, mint korábban a volt kormányfőnek a budapesti Fiumei úti sírkertből kitett földi maradványait Máriabesnyő - közölte.
Szalai Attila rámutatott: Telekinek az akkori sajtó azt vettette a szemére, hogy miniszterelnöksége idején született a numerus clausus, és a második magyar zsidótörvény.
A Retörki munkatársa erről megjegyezte, hogy a numerus clausus nem említi a zsidóságot, kizárólag a magyarországi nemzetiségekről beszél, és arra irányult, hogy az országban élő népfajokhoz, nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt elérje a népfaj, nemzetiség országos arányszámát.
"Ezzel a keresztény középosztályt kívánták segíteni, amelynek sok, háborúból visszatérő fiatalja számára a Trianon után kialakult munkanélküliséggel, lecsökkent egyetemi férőhelyekkel jellemezhető helyzetben megnehezült az egyetemre jutás" - mondta.
Hozzátette: a kvóták megállapítása érintette a zsidó származású hallgatók lehetséges arányát is, számuk 36 százalékról 8 százalékra apadt.
Szalai Attila felhívta a figyelmet arra, hogy hasonló szabályozás Oroszországban már korábban működött, és volt az Egyesült Államokban és Kanada egyes egyetemein is. Ráadásul a magyarországi numerus clausus a második világháború után sem szűnt meg, csak nem faji, hanem származási, osztályalapokon nyugodott.
"Teleki bűne mindezek ellenére annyira súlyos, hogy minden más érdemét lenullázza" - fogalmazott.
A Retörki munkatársa szerint a Teleki Pálról kialakított képet árnyalja, és akár a védelmében is értelmezhető Elie Wieselnek a magyar holokauszt 60. évfordulóján mondott beszéde, amelyben a Nobel-díjas író megemlítette: 1944 elején 6-800 ezer zsidó élt viszonylagos biztonságban Magyarországon. Voltak zsidóellenes törvények, de nyitva voltak a zsinagógák, virágoztak a zsidó iskolák, a magyar volt a legnagyobb zsidó közösség, amely megmaradt a megszállt Európában, és a legkönnyebben meg lehetett volna menteni, de nem így történt.
Az író feltette a kérdést, miért nem figyelmeztették őket a szövetségesek, miért nem bombázták a Birkenauba vezető vasutat.
Szalai Attila megjegyezte, sokaknak, akiknek ez utóbbiban felelősségét sohasem firtatták, szobraik állnak exponált helyeken, a Lengyelországnak életmentő segítséget nyújtó Teleki Pálnak azonban nem járt emlékhely a szülővárosában, Budapesten.
Nagy Dóra, az IKON elnöke elmondta: a szervezetnek a közeljövőben jelennek meg tanulmányai, amelyek bemutatják az ellentmondásos megítélésű Teleki Pál politikai, tudományos munkásságát és a cserkészetért végzett tevékenységét.
Fontosnak tartjuk, hogy az akkori korszellemnek megfelelően vizsgáljuk Teleki Pált és bizonyítani szeretnénk, hogy egész életében a konzervativizmus játszotta a legfontosabb szerepet, ennek legfőbb alkotóeleme pedig a nemzete iránti lojalitása, szeretete volt, amiért kész volt harcolni, magát feláldozni - hangsúlyozta.