Korai szőlőelhalás

Szerző: - 2011. 01. 30. 16:28
Kategória: Hírek
A szőlőtermesztés egyik legfenyegetőbb jelensége a korai tőkeelhalás és a nyomán kialakuló évről-évre növekvő tőkehiány.
A tőkeelhalás nem új jelenség. Amióta az ember műveli a szőlőt, ismert a tőkepusztulás, csak a jelentőségének megítélése változott. Napjainkban is élő, súlyos probléma a világ számos szőlőtermesztő vidékén, nálunk is.
A szőlő leromlásával, lassú pusztulásával kapcsolatos összefüggések meglehetősen összetett problémát alkotnak, de párhuzam vonható közte és a gyümölcsösökben jelentkező korai fapusztulások között.

Ezt a komplex betegséget a kutató szakemberek röviden így foglalják össze: a különböző betegségek egyesült vagy egymás utáni fellépése, ami könnyen okozhatja a tőke vagy tőkerész pusztulását, habár ezeket egyenként könnyen kiállotta volna a növény. Tehát a komplex betegségben résztvevő egyetlen kórokozó sem lenne képes önmagában kiváltani a pusztulást. A leromláshoz időben és térben együtt/vagy egymást követően megnyilvánuló hatás szükséges.
A szélsőséges időjárás a pusztulás elindítója.

 Az abiotikus tényezők, mint az extrém csapadék és a hőmérséklet szélsőséges ingadozása a legjelentősebb stresszhatást okozó elem, ami a leromlás elindítója is. Azemberi tevékenység ezt még súlyosbíthatja. A terület, a fajta, az alany helytelen megválasztása, a rossz telepítés, művelés, szakszerűtlen terhelés, tápanyagellátás az öntözés során elkövetett hibák később már nem korrigálhatók, ezért a leromlás bekövetkezése rendszerint elkerülhetetlen.
A leromlás leggyakoribb tünetei elsősorban a növekedési erély csökkenése, rövid internódiumok, a gyökérzet degenerációja, részleges elhalása, korai lombszíneződés, vessző- vagy kordonkar-elhalás. A jellemző tünetek átmeneti mérséklődése, látszólagos állapotjavulás után korai, teljes pusztulás következik be.
A többtényezős leromlás gyakran sokéves folyamat, és teljesen különbözik az egytényezős betegségektől pl. az agrobacterium vitis fertőzésétől.
A védekezés nem szűkíthető le csupán a vegyszerek helyes alkalmazására.

A fiatal tőkék gyakori pusztulása

A fiatal tőkék leromlása, legyengülése, lassú, vagy hirtelen pusztulása életük bármely szakaszában bekövetkezhet. A már látható tünetek, ilyenkor a fekete mézga jelenléte fás részben (a xylémben) a tőke sorsát már megpecsételte. Innen ered a betegséggel kapcsolatos elnevezés: a fiatalkori esca (young esca). Ugyanis összefüggés van a fiatal tőkék leromlása és az esca betegség között.
A fertőzések fő forrása a szaporítóanyag, elsősorban az alanyok. Bár van különbség az alanyok érzékenységében, de ellenálló fajta nincs. Az alany anyanövényeken a tünetek nem jelennek meg, azok csak a nemes ráoltása után alakulnak ki.
Az ilyen típusú leromlásos megbetegedés ellen szem előtt kell tartani, hogy a megelőzés a leghatásosabb védekezési eszköz. A betegség előrehaladtával egyre kisebb az esély a hatásos beavatkozásra.
A beteg, esca-tünetes tőkék gyógyítása nem bizonyult eredményesnek sem permetezés, sem egyedi kezelési módok alkalmazásával. Az egyedi kezelések hatására ugyan fokozódik a növények stressztűrése, de csak rövid időre, mert a beteg tőke mindig elpusztul.

Mit tehetünk ellene?

A betegség természetét ismerve, a tőkeleromlásos fiatal ültetvények sorsát illetően semmi jóra nem számíthatunk. A korai tőkeleromlásban leggyakrabban érintett gombakórokozóknak (Phaeomoniella chlamidospora,  Phaeoaccremonium spp.) komoly szerepük van a termőültetvényben jelentkező lassú tőkeelhalásban és az esca betegség kialakulásában. 
Ezek a betegségek termőkorban már megfékezhetetlenek, ezért a védekezés alapja csak a megelőzés lehet.
Az ilyen beteg tőkékről szedett vegetatív szaporítóanyaggal a betegséget tovább terjeszthetjük, így előfordulhat, hogy újabb szőlőtelepítést hozunk létre beteg tőkékkel.
Egyértelmű, hogy a szaporítóanyag-előállítókon van a legnagyobb felelősség a romló minőségért, és ebben ma már a szőlőiskolák szakmai felkészültsége, magánosítása is nagy szerepet játszik.
Fontos az egészséges oltvány vásárlása.
A szőlősgazdák a kiszolgáltatottságuk ellenére az ilyen korai tőkeelhalások megelőzése érdekében a telepítés előtt körültekintően vásároljanak oltványokat, és ne vegyenek szakértelem nélkül, bizonytalan körülmények között, állami ill. szakmai felügyelet és ellenőrzés nélkül előállított szaporítóanyagot, még ha az nagy biológiai értékű klónszelektált anyagot is kínál. Az ember által befolyásolható stresszhatások mérséklésével segíteni kell a tőkéket az időjárási szélsőségek elviselésére, pl. legalább 5 évig szántóföldi művelést végezzünk az újratelepítés előtt, ami magában foglalja a szakszerű  talaj-előkészítést, a fajtaválasztást, a telepítést, a helyes művelési mód kiválasztását, a kíméletes terhelést, a termőegyensúly megtartását, a harmonikus növénytáplálást. Ha ezzel együtt gondos növényápolást végzünk, megfelelő növényvédelemmel csökkenthetjük a korai tőkeelhalások kialakulását. A rendhagyó tél után sajnos, az időjárási előrejelzések további szélsőségeket jósolnak az elkövetkező évekre is, ezzel együtt a különböző betegségek előfordulása is fokozottabb lehet.
Kép és szöveg: Csekes Zoltán
növényvédelmi szaktanácsadó

 

Forrás:http://www.jogazda.sk