Vajon mi késztet arra egyeseket, hogy ágyukat drága prémekkel borítsák, amikor egy puha gyapjútakaró is éppen úgy megteszi? Miért iratkozik be valaki egy rangos lovasiskolába, amikor oktatóiról köztudott, hogy alig tudják megkülönböztetni a lovat a tehéntől? Miért költünk a szükségesnél többet ruhákra, előkelő éttermi vacsorákra, számítás technikai-berendezésekre, régiségekre, divatos kacatokra? A társadalmi elismerés iránti szükségletünk hajt: szeretnénk megmutatni, hogy ugyanannyit megengedhetünk magunknak, mint mások, sőt talán többet is. Minden társadalomban jól ismert jelenség a kiemelkedő helyzet eléréséért folytatott harc. Mi ezt a hatást azzal kívánjuk elérni, hogy a lehető legdivatosabb holmikban járunk, és a legújabb kvarcórát hordjuk, amely mellesleg a kanári szerepét is betölti. A státus, a rang ismérveit nem könnyű meghatározni, hiszen a legfelső lépcsőfokokra való feljutás reményében bármilyen
Örökké foglalkoztatott ez az érzés.
Gyakran éreztem így, de nem mindig.
Néha volt ilyen érzésem.
Ritkán.
Soha nem éreztem így.
Igen, mindkettőt.
Az egyiket igen.
Nem.
A legjobb házat, a legmodernebb berendezéssel, a legelőkelőbbnek számító környéken még akkor is, ha kölcsönt is kellene felvenni hozzá
Egy szerényebb házat, hangulatos, nem túlságosan drága berendezéssel úgy, hogy még némi pénzem maradjon.
Nagyon.
Gyakran előfordul.
Attól függ, miről van szó.
Nem nagyon. Ki tudom várni, amíg összegyűlik rá a pénzem.
Egyáltalán nem.
Szívesen venném, ha olyan állásom volna, amelynek az értékét növeli a vele járó cím, még ha főleg rutinmunkát kellene is végeznem.
Ha egy munka igazán érdekel, tőlem akár „kiszolgáló személyzetnek" is nevezhetnek.
Oldott vagyok, és a helyzet urának érzem magam.
Többnyire kellemetlenül érzem magam, mert kevés az önbizalmam.
Attól függ, hogy kivel és hol hoz össze a sors.
Igen.
Mikor hogy.
Síelés.
Teniszezés.
Kerti munka.
Lovaglás.
Borkóstolás.
Színházlátogatás.
Vitorlázás,
Kenuzás,
Meglehetősen.
Néha igen, néha nem.
Nem nagyon.
Többnyire igen.
Nem, hanem megveszem az elsőt, amelyik megfelel.
Szüleim helyesen neveltek, ezért nem sok olyasmi akad, amit a szemükre vethetnék.
Minél idősebb lettem, annál szembetűnőbbé vált számomra, hogy a szüleim korántsem olyan tökéletesek, mint ahogy gondoltam. Egyben-másban csalódtam bennük.
Szüléimről inkább nem nyilatkozom, mert nem sok jót tudnék mondani róluk.
Valószínűleg.
Nemigen.
Igen. Semmi sem köt le tartósan.
Nem. Amit egyszer megszerettem,továbbra is szívesen csinálom.
Nem is kezdtem bele ilyesmibe, az én hobbijaimat nem a divat diktálja.
Mérlegelnem kellene a dolgot.
Semmi esetre.
Nincs.
Ez az illető nemétől függ.
Amelyben a legtöbb ember önhöz hasonló.
Amelyben különböző társadalmi helyzetű emberek verődnek össze.