A tudatosság és az ösztönösség önben is éppúgy keveredik, mint akárki másban. Tegyen próbát, s tesztünk segítségével vizsgálja meg, milyen arányban keverednek önben az értelmi és az ösztönös késztetések! Minden kérdés után jelölje meg azt a választ, amelyik leginkább megegyezik gondolatvilágával, elképzeléseivel. Feleljen lehetőleg gyorsan, és feltétlenül őszintén (hacsak - ahelyett, hogy milyen a valóságban - nem inkább azt akarja megmutatni, hogy milyen szeretne lenni!).
Szeretném, ha valaki magához ragadná a kezdeményezést.
Megpróbálom kézbe venni a dolgokat.
Annyira rosszul érzem magam, hogy haladéktalanul távozom, ha lehet.
Gyakran.
Ritkán.
Soha.
Igen. Általában bárhová nagyon gyorsan beilleszkedem.
Nem. Jobban érzem magam olyan emberekkel, akiket jól ismerek.
Vannak kényelmetlen érzéseim, de ezeken igyekszem gyorsan úrrá lenni.
Nem, az ilyesmi elől elmenekülök
Kedvelni kedvelem, de ha belekeveredtem, nem tudok megszabadulni a fenntartásaimtól.
Igen. Az embernek időnként pontosan erre van szüksége.
A csapatmunka feltétlen híve vagyok.
Igazán jól dolgozni csak egyedül lehet.
Az adott munkától függ, hogy egyedül vagy társakkal jobb-e elvégezni.
Nem, tudok uralkodni az indulataimon.
Olykor előfordul, de csak ha amúgy is nagyon ideges vagyok.
Sajnos igen. Egy-két dolog könnyen kihoz a sodromból.
Egyszer-kétszer már előfordult, de csak ha jó okom volt rá.
Nem nagyon. Azt hiszem, ez nem a megfelelő elintézési mód.
Hát persze. Vannak helyzetek, melyekre másképp nem is lehet reagálni.
Nagyon hasznos dolognak tartom.
Ebben a kérdésben szerintem csak az orvosok foglalhatnak állást.
Ellenzem a használatukat. A természet rendjébe nem szabad beleavatkozni.
Biztosan. Valakinek életet adni nagyszerű dolog.
Az attól függ, hogy milyen anyagi körülmények között él.
Nem tudom. A boldogság sok tényezőtől függ, és ez csak egy a sok közül.
Feltétlenül.
Nem. Ez csak legenda.
Nem hiszem, hogy minden csak ezen múlna, de bizonyára ez is fontos dolog.
Teljes mértékig. Nincs szomorúbb dolog, mint tétlenül rozsdásodni.
Ez így nem igaz. Minden attól függ, van-e értelme az adott erőfeszítésnek.
Enyhe túlzásnak tartom, de azért van benne valami.
Ha akarnának, se tudnának. Nem szeretem sajnáltatni magam.
Igen. A magány még jobban letör. Barátaim rendszerint segítenek abban, hogy magamhoz térjek.
Bizonyos mértékig igen - még ha tudom is, hogy az egész csak pótszer.
Szívemből beszélt.
Szánalomra méltó nézet. Az ágy csupán egy tárgy a sok közül, amelynek megvan a maga behatárolt szerepe.
Feküdni (és aludni) jó dolog, de hogy ez valakinek a szenvedélyévé váljék, az túlzás!
Igyekszem valahogy lecsillapítani a kedélyeket.
Kényelmetlenül érzem magam, és minél előbb távozom.
Bekapcsolódom a vitába, és bátran hangoztatom a véleményemet, még akkor is, ha sértő válaszokat kapok.
Nem. De ebben nem találok semmi kivetnivalót.
23. Hát persze. Ilyen illetlenséget nem követnék el.
Igen, nem is egyszer.
Nem, még soha.
27. Előfordult, hogy nehezen aludtam el ilyesmi miatt, de az egész éjszakát azért nem töltöttem álmatlanul.
Meglehetősen.
Nem túlságosan.
Először is alaposan megvizsgálom a szerkezetet, és végiggondolom a lehetséges megoldásokat, csak aztán látok hozzá.
Jó a kézügyességem, így hát találomra elkezdem működtetni, majd csak beindul valahogy.
Kerítek valakit, aki ért hozzá.
Nagyon szeretnék. Nagyszerű érzés lehet egy vad nyomát követni.
Szívesen elmennék vadászatra, de inkább csak a természet szépségeiért.
Isten ments! Borzadnék attól, hogy akár véletlenül is lelőjek egy állatot.
Igen. Rendszerint ilyen hirtelen szoktam elaludni.
Ismerni éppen ismerem, de számomra ez elég ritka élmény. Legfeljebb ha hullafáradt vagyok.
Nem. Mindig sokáig fekszem álmatlanul az ágyamban.
Minek?
Igen. Meggyőződésem, hogy fejlődni kell.
Ez az érzés csak fiatalabb éveimben fogott el: ma már ritkán gyötör.
Az a helyzet, hogy gyakorlatilag teljesen igaz.
Ellenkezőleg, leginkább a jelenlevők véleménye gyanús.
Részben igen. Tenni kell ellene, hogy ne legyen igaz.
Mindent átkutatok és felforgatok, még ha ez rendetlenséggel is jár.
Először nem nyúlok semmihez, hanem megpróbálom felidézni, hová is rakhattam!
Előbb megnézem a logikus helyeken, és ha ott nincs, végignézem a nem logikus helyeket is.
Ezt el kell fogadnunk, hiszen a hűség igénye az ember legmélyebb természetéből fakad.
Számomra ez igen nehezen elfogadható követelmény. Az embernek nagy önuralomra lenne szüksége, ha be akarná tartani.
Az elvet helyeslem, de az ember nem tehet róla, ha időnként vét ez ellen a szabály ellen.
Nem nagyon. Tapasztalataim szerint sokkal könnyebb szót érteni a barátokkal, mint a rokonokkal.
Igen. Vallom, hogy a családot semmi nem pótolhatja.
Törekedni éppen törekszem rá, de ha nem sikerül, nem erőltetem a dolgot. Egy barát sokkal fontosabb lehet, mondjuk, egy nagybácsinál.
Igen. Nagyon szeretem, a hazámat, és tudatában vagyok annak, hogy oda tartozom.
Nem. Azt hiszem, vannak sokkal fontosabb dolgok annál, mint hogy történetesen ki hová született.
Ezt én nem tudom megítélni. Szeretem a hazámat, de nem érzem, hogy bármi különlegeset tettem volna érte.
Korántsem. Nagyon is fontos, hogy az embernek legyenek szokásai, különben elveszti a lába alól a talajt.
A „csapda" szó túlzás, de az igaz, hogy a szokások túlzottan leegyszerűsítik az ember életét.
Teljes mértékben. Az életet lehetőleg minden percben meg kell újítani.
Igen. A tulajdon az tulajdon, és őrizni kell.
Nem. Akinek a legfőbb gondja saját tulajdona őrizgetése, az egyhangúan él. Sokkal érdekesebb másokkal osztozni, és közösen élvezni, amink van.
Elvileg igen, de be kell látni, hogy ez csak illúzió. Valójában semmink sincs, ami csak a miénk.
Más szavakkal írnám körül, milyen is a csigalépcső.
Szóbeli magyarázatomat mutató-ujjam körkörös mozdulatával kísérném.
Egyszerűen megmutatnám.
Azonnal elindulnék a ceruzámmal, és próba szerencse alapon ösztönösen haladnék előre,
Előbb alaposan megvizsgálnám az utat, amelyen végig kell haladnom, és csak akkor fognék hozzá berajzolni az útvonalat, ha már tisztáztam magamban az irányt.
Azonnal elindulnék a ceruzámmal, de minden egyes elágazásnál megnézném, hova vezet az adott útszakasz, és eleve kikerülném a zsákutcákat.